MEGHÍVÓ
A Hajdú-Bihar Megyei Építész Kamara szeretettel meghívja Önt, „Ybl Miklós (1814-1891): Bicentenárium”– című kiállításának megnyitójára.
A megnyitóra 2014. szeptember 09-én (kedd), 17.00 órakor kerül sor a HBM ÉPKAM kiállító termében
(4028 Debrecen, Sarló utca 3. szám, Fszt.).
A kiállítást megnyitja: Kántor Anita tanársegéd (DE MK Építészmérnöki Tanszék)
A kiállítás a korszak legjelentősebb alkotójának, Ybl Miklósnak a munkásságát mutatja be, az építész születésének 200. évfordulója tiszteletére.
„Ybl Bicentenárium 2014 – Magyar Építészet Éve
Az 1814. április 6-án született Ybl Miklós gazdag életműve, amely egyaránt nemzeti és európai kincsünk, országunkat meghatározó alkotásai, “országjobbító” törekvései, éveken át viselt közéleti tisztségei a városi képviselő testületben, a Fővárosi Közmunkák Tanácsában, a Magyar Mérnök és Építész Egyletben, választott tagsága a parlament főrendi házában példamutató és követendő érték. Régi adósságot törlesztünk, ha a Bicentenáriumi Évet méltón megünnepeljük, hogy az ő neve fémjelezze a 2014-es Emlékévet, őt ünnepelve, s a „szakmát”, az épített környezetet, az ingatlan kulturális örökséget, az építészetet, építést, az építés ügyét is.”
A kiállítás akkreditációja utólag történik – jelenléti ív alapján – a Magyar Építész Kamaránál!
Debrecen, 2014. szeptember 02.
a HBM ÉPKAM Elnöksége
Sajtóanyag:http://www.naplo.hu/cimlap/2014/09/09/a-neves-epitesz-emlekere.naplo
Kiállítás megnyitó
„Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégeink!
Ha Magyarország építészetéről beszélünk, elkerülhetetlen a XIX. század kiemelkedő egyéniségei – Schulek Frigyes, Steindl Imre, Lechner Ödön, Hauszmann Alajos – között Ybl Miklós nevének említése. Korának tehetséges, kimagasló egyénisége volt. Építészként megtisztelő dolog számomra, hogy a Bicentenáriumi anyag kiállítását én mutathatom be és nyithatom meg.
Tudjuk, hogy egy építész munkásságát nagymértékben meghatározza a történelmi korszak, amelyben él. A XIX. század szerencsésnek mondható abban az értelemben, hogy jelentős gazdasági fejlődés indult meg abban az időben. 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével egy európai színvonalú fővárost kívánt teremteni a politikai vezetés az új magyar állam számára. Ekkor alakult ki Budapestnek a mai napig meghatározó történelmi városképe az új középületekkel, irodaházakkal, főúri palotákkal és bérházakkal. Ebben az időben az európai nagyvárosok képét döntő mértékben a historizmus határozta meg, s mindezekre az építkezésekre a változatos stílusok, a részletek gazdagsága, ugyanakkor a legkorszerűbb technikai újdonságok alkalmazása volt jellemző.
A másik meghatározó tényező: a tehetség. Ybl Miklós munkásságán végigtekintve láthatjuk, hogy gazdagon jutott neki belőle. Hatalmas életműről van szó. Szinte nincs olyan épület-típus, amit ne tervezett volna: templomok, bérházak, középületek tanúskodnak munkásságáról. A szakma iránti szeretet mutatkozik meg minden épületén, legyen az kiemelkedő középület, vagy csak egy alárendeltebb funkciójú pavilon, gépház vagy ideiglenes diadalkapu. Mindegyiket a legmagasabb művészi igénnyel tervezte. Komplex módon kezelte az épületeit – mind a funkció, mind a forma fontos volt számára. Jó érzékkel találta meg az egyensúlyt az épület és környezete között, és kivételes tehetséggel helyezte egymás mellé a különböző stílusokra jellemző motívumokat. Sok területen megelőzte kora gondolkodásmódját – gondoljunk csak a margitszigeti fürdő-együttesre, amely urbanisztikai szempontból nagy érzékenységről tanúskodik, vagy a Fóti templomra, amely merész újítás volt abban az időben, s a romantika teljesen kiforrott alkotása akkor, amikor az még a kezdeményező Münchenben is csak az 50-es években bontotta ki teljesen szárnyait. Tudatosan figyelve különféle alkotásait, meggyőződhetünk azok sokszínűségéről és megoldásainak színvonaláról. Nemcsak építészetileg törekedett a tökéletességre, amint ezt az épületekhez készített számtalan tervváltozat tükrözi, hanem nagy gondot fordított az épületszerkezeti problémák megoldására is. A Fóti templom altemplomának kellő megvilágítása és talajvíz-mentesítése miatt a templomot mesterséges földhányásra állítja. Károlyi Alajos palotájának egyik tervváltozatán pedig a pince átrium udvarból történő megvilágításával foglalkozik, de említhetném a Duna-parti épületek alapozásának végiggondolását is..
Hadd említsek néhány művet kicsit részletesebben, a teljesség igénye nélkül, csak egy-egy fontos momentumot kiemelve. Első műve Pesten az Unger-ház volt, melyet további romantikus stílusú épületek: bérházak, a Nemzeti Lovarda, vidéki kastély- és templomtervek követtek. Az Unger-ház két homlokzatát és árkádos udvarát Ybl eredetien komponálta. Nincs az épületen egyetlen részlet sem, amelyet ne oldott volna meg. Közülük az egyik legszebb a két egymásba kulcsolódó sárkány-motívumra támaszkodó, ornamentálisan áttört első emeleti erkély kialakítás. A belső udvar kialakítása a hagyományos függőfolyosós megoldás helyett a firenzei reneszánsz paloták udvarának utánérzése, mely így az épület ünnepi csarnokává válik, s amely számos variációban jelenik meg a későbbi épületeinél. Ez már akkor előre vetítette másik nagy korszakának meghatározó stílusát, hiszen a 60-as évektől kezdve stílusában a romantikát fokozatosan felváltotta az egyre divatosabb neo-reneszánsz. Ybl fokozatosan kiküszöböli stílusából a keleti elemeket, s helyüket antik motívumok váltják fel. Ebben az időben tervezte a Budai Takarékpénztár épületét, a Geist-házat és a Ganz-házat, melyek áldozatul estek a második világháború pusztításainak. A síkok nagyobb hangsúlyt nyernek, majd a hangsúlyosabb részeken a nyílások fölött megjelennek a szegmensíves, illetve a timpanonos megoldású szemöldök kialakítások. A hetvenes években Ybl tervezte Budapest legfontosabb épületeit, amelyek máig meghatározzák a városképet: a Margitszigeti Fürdőtelep, a Fővámház, a Várkertbazár és az Operaház épületeit. Stílus szempontjából a Vámházban teljesedik ki először Ybl érett neo-reneszánsza. Mesteri arányérzék nyilvánul meg benne. Tartózkodó előkelőség, monumentális hatás és mértéktartó díszítés jellemzik. Nincs benne alá és fölé rendeltség sem a formákban, sem a terekben, a téregységek önmagukban is befejezettek, ugyanakkor egymással is szerves egészet alkotnak. Az alaprajzi elrendezést a benne elhelyezett négy, egymástól független hatóság helyigénye határozta meg, melyek között nem lehetett közvetlen átjárás. A homlokzatdíszítés egyik érdekessége, hogy a rozettákat Ybl nem a párkány függőlemezeire erősíti, mint ahogy a XV. és XVI. századi reneszánsz olasz mesterek tették, hanem a párkánygerenda vertikális homlokfalára.
Urbanisztikai ténykedésének egyik legmegkapóbb példája a Várkertbazár, melynek előképei az olasz, német és francia kastélyok függőkertjei lehettek, mégis teljesen egyedi alkotás, melyet a hely szelleme hívott életre, hogy Buda a szedett-vedett házikók helyébe olyan Duna-parti épületeket kapjon, amelyek méltóak a pesti oldalhoz és a városképet meghatározó királyi várhoz is. A neo-reneszánsz stílusban megálmodott épületegyüttes a hazai építészet egyik legszebb alkotása lett, mely 1883-as átadása óta mindig osztatlan sikert aratott szépségével, kiegyensúlyozott arányaival. Felújítása sokáig váratott magára. Hiteles rekonstrukciójának és bővítésének idén augusztusban volt az átadó ünnepsége, így újra eredeti szépségében pompázik a Duna-parton.
S végül néhány szó az Operaházról, melynek felépítése időrendben a párizsi és a drezdai új operaház után következik, s térszervezésben és a színháztechnikai megoldásokban Ybl át is vesz mindent, amit hasznosítani tudott. Hosszmetszete tömegformálásban mégis különbözik ezektől, mert a zsinórpadlást nem külön tömegben fedte le, hanem a nézőtérrel egységben, ami fölött így egy nagy szabad légtér alakult ki, s ez tette lehetővé a gazdagon díszített mennyezet megvédését a páralecsapódás és hőmérséklet ingadozás káros hatásaitól. Továbbá ez az akkori színházépítészetben egyedülálló tetőforma az épület egészének harmonikus, nyugodt lezárást és egységes megjelenést ad.
Ybl Miklós nemcsak sikeres tervező volt, hanem a kezdeti nehézségek után, a hetvenes évektől az építésztársadalom megbecsült irányító személyisége is. Alapítója a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek, tagja a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, a fővárosi közgyűlésnek, a tanács középítési, majd képzőművészeti bizottságának és az Országos Képzőművészeti Tanácsnak.
Nagyon keveset írt magáról vagy épületeiről, viszont rengeteget rajzolt. Hitvallása az volt, hogy „amíg megmagyarázom, addig megcsinálom”.
Gazdag ez a kiállítási anyag, mégis az épületek csak akkor kelnek igazán életre, ha végig járjuk őket, érezzük az atmoszférájukat és megfejtjük apró titkaikat. Gyönyörűek az Operaház tervei, de nem árulnak el semmit a csodálatos akusztikából, amikor a zene betölti a teret. Nem árulnak el semmit abból az érzésből, amikor a lépcsőin haladva az ember kiszakad a hétköznapokból és egy varázslatos világ részévé válik. Vagy amikor a Bazilika felújítása során kiderül, hogy a kis kupola egyik gyűrűjének köveit elfaragták és a hézagot apró kődarabokkal pótolták ki. Ilyenkor mosolygunk: vajon Ybl tudott erről és ő is küzdött a kivitelezőkkel? Vagy sikerült észrevétlen maradnia ennek az apró részletnek? Az épületek önmagukban élettelenek, s csak használatuk teszi élővé azokat, melynek során megannyi emlék keletkezik.
Emlékek … számtalan apró dolog, melyek összekötnek a múlttal.
Nézegetve az aprólékos pontossággal kidolgozott részleteket a tablókon, eszünkbe jut, mennyi időt, energiát igényeltek részünkről is az építészettörténet hasonló részletességgel megrajzolt és festett oszlopfői, tagozatai. Építészként ki ne emlékezne, mikor a Duna-parton ülve rajzoltuk a Közgáz épületét. És bár dühösek voltunk, ha a szél megtréfált bennünket és a rajz a vízben kötött ki, mégis észrevétlenül ivódott belénk az arányok, a formák és a részletképzések szépsége. Emlékek, amelyek mosolyt fakasztanak, emlékek, amelyek inspirálnak. Emlékek, melyek a jelenen keresztül hidat képeznek múlt és jövő között. Mert ezek óhatatlanul beépülnek a gondolkodásunkba és nyomot hagynak a mi munkáinkon is.
Emlékezni jó dolog. Megállásra, gondolkodásra és értékelésre készteti az embert. Főleg, ha együtt tesszük. Ez a kiállítás jó alkalom arra, hogy tisztelegjünk egy olyan építész előtt, akinek műveit nemes, harmonikus nyugalom és igazi nagyvonalúság jellemzi. Akinek alkotásai méltán lettek mintaképei Budapest építészeti fejlődésének. Egy olyan építészre, akinek nem kell dicsérő szószóló, mert művei megteszik azt helyettünk.
Hölgyeim és Uraim – a kiállítást megnyitom!”
Debrecen, 2014. szeptember 09.
Kántor Anita
DE MK Építészmérnöki Tanszék |
|
