BORUZS BERNÁT 1930 – 2025.

A 2025. március 1-én elhunyt Boruzs Bernát

okleveles építészmérnök, városépítés-városgazdasági szakmérnök

Ybl Miklós-díjas és Főépítészi Életmű-díjas építész.

Arató András István emlékezik rá

Boruzs Bernát emlékére

Hirtelen ment el – ahogyan mi, a kollégái és barátai, kedvesen már 40 évesen is neveztük – az ÖREG, nem hagyva meg a lehetőséget a két hónap múlva lehetséges 95-dik születésnapi köszöntésére.

Boruzs Bernát egy szerényen élő hajdúszoboszlói családba született és az „építő” tevékenységgel az édesapja ismertette meg már gyermekkorában: magával vitte építkezésekre, közte – amit szeretettel idézett fel mindig – sokszor családi házak kemencéinek az építéséhez.

Az építészeti alkotás, a tervezés hamar az életét meghatározó szerelem lett. Szakmai élete az ÉM Győri Tervező Vállalatnál kezdődött, majd Budapesten az Általános Épülettervező Vállalatnál (ÁÉTI) folytatódott, mialatt az egyetemet is végezte. Mint született hajdúszoboszlói, hálával és büszkén beszélt mindig az ÁÉTI-nél végzett egyik meghatározó munkájáról, a hajdúszoboszlói BÉKE SZOT üdülő (mai nevén Hungest Hotel Béke) tervezéséről, amiben az általa nagyon tisztelt Dúl Dezső mellett vett részt.

1961-ben került át az ÉM Debreceni Tervező Vállalthoz (DTV), későbbi nevén KELETTERV, ahol egészen a nyugdíjazásáig dolgozott. Ekkor még a háborús sebek „begyógyítása” is napirenden volt Debrecenben, ennek során tervezte a Petőfi téri épületeit, vett rész a tér rendezésében, amivel kiérdemelte 1972-ben az Ybl Miklós díjat. A ’60-as évek közepén kezdődött az országban az építőipar nagyléptékű gépesítése, így Debrecenben is az előregyártott elemes, először a blokkos, majd a paneles építés időszaka, és elindult a házgyári paneles lakótelepek (elsőként a Dobozi, amit a Vénkerti, majd az Újkerti és végül a Tócóskerti követett) építése. Az ezekkel kapcsolatos adaptációs, majd a helyi fejlesztési feladatok irodai szintű összefogásának az építész felelőse lett. Ez nem kedvezett az igazi építészi alkotó tevékenységnek, de ebben is megtalálta a rést, ahol – a vasbeton vázszerkezetek (Univáz, Hajdúváz) kötelező alkalmazása ellenére is – be lehetett csempészni valami kis egyediséget, egyedi építészetet. Erre részben a lakótelepek közintézményeinek (bölcsődék, óvodák, iskolák, üzletek) a tervezése adott lehetőséget. Az Újkert lakótelep tervezésének az irodai koordinációja már a beépítési tervtől kezdve az Ő vállán nyugodott. Ezt a feladatot nagyon a szívén viselte, bizonyítani akarta, hogy a szigorú, merev épületszerkezeti megkötöttség a panelos épületek mozgatásával és színezésével (amik ellen a kivitelező nagyon tiltakozott), forgalomtechnikai és kertészeti eszközökkel oldható és jól élhető lakókörnyezetet lehet teremteni. A mesterterve az volt, hogy teljesen szét kell választani a gyalogos és a gépjármű forgalmat, az ettől a forgalomtól mentes, a lakóépületek által határolt területeken tömbösen biztosítandó a lakásonként 14 m² (egyébként akkor még kötelezően előírt!) intenzív (!) zöldfelület. Ez utóbbit kis erdősítésekkel sikerült is megoldani, ami akkor – és ma is – egyedülálló volt az országban. Nem véletlen, hogy a minisztériumtól az Újkert lakótelep kiérdemelte a minisztériumi „Nívódíjat”.

Igazi együttműködő, segítő munkatárs volt, amihez nagyon jó légkört jelentett az akkori DTV. Itt kell megemlíteni a Mikolás Tibor, Szabó János és Boruzs Bernát nemzetközi pályázatokon – Budapesti Nemzeti Színház, Amszterdam városháza, Bécs Nemzetközi Szervezetek Székháza és Kongresszusi Központ – részt vevő alkotó „együttest”, ami nagyon megtermékenyítően hatott az egész Iroda közösségére. Ennek köszönhetően se szeri, se száma azoknak a hazai építészeti tervpályázatoknak, amelyeken később is, az akkor fiatal építészekkel és más munkatársaival együtt vett részt, azokon számtalan díjat nyert. A házgyári paneles és vasbeton vázas szerkezetek által meghatározott időkben ezek a – csak munkaidő után engedélyezett (!) – pályázatok jelentették a szellemi szabadságot a tervezőknek, Ő hatékonyan, eredményesen, sőt példamutatóan élt ezzel a lehetőséggel.

Csoportvezetőként a szakmai tudás átadása mellett ösztönző hatása volt a munkánkra is. A munkatársak mindig bizalommal fordulhattak hozzá akár szakmai, akár magán problémáikkal, mindig segítőtársra találtak nála. Amikor úgy látta, hogy túl nagy volt a feszültség a munka miatt, jellegzetes Berci – féle viccekkel azonnal oldotta a helyzetet. 1972-ben kerültem a DTV-hez, és a ’70-es évek közepétől már az általa vezetett csoportban dolgoztam, Őt a szakmai mentoromnak tartottam. Lehetőségünk volt több esetben közös munkára is. Az egyik ilyen volt a hajdúszoboszlói Barátság SZOT üdülő tervezése, de sokat jelentettek nekem az újkerti Nevelés Központ munkáihoz adott tanácsai. Megtisztelő volt az, ahogyan figyelemmel kísérte akkor is a munkámat, amikor én már a területi főépítészi munkát végeztem.

A nyugdíjas éveit szintén tevékenyen élte meg. Aktívan vett részt tűpontos, lényegre törő szakvéleményeivel a területi tervtanács munkájában. Települési főépítészként több Hajdú-Bihar vármegyei település (kiemelten Berettyóújfalu, Hajdúböszörmény, Hajdúdorog, Hajdúnánás és Polgár városok!) fejlődését meghatározó rendezéséhez, arculatának alakításához és építészeti örökségének a védelméhez járult hozzá, egészen 2023-ig. Főépítészi munkásságával is nagy megbecsülést vívott ki. Hatalmas tervezői gyakorlatának köszönhetően komoly segítséget jelentett az önkormányzatok szakmai munkatársai napi munkájának végzésében, különösen egy-egy kritikus építészeti feladat megoldásához adott előremutató tanácsaival. Problémamegoldó képessége miatt tisztelték a polgármesterek is. Igazi főépítész volt, nem sajnálta sem az időt, sem a fáradtságot arra, hogy személyes egyeztetésekkel a tervezők és az építtetők részére egyaránt olyan jó megoldást találjanak, amely összhangban van a helyi szabályozással. Híve volt a kölcsönös engedményekkel járó megegyezésnek, de keményen ellenállt minden szakmai slendriánságnak, trehányságnak.

Sikeres városi főépítészi tevékenységének jelentős szerepe volt abban, hogy 1998-ban Berettyóújfalu város településfejlesztési és – rendezési eredményeit a Magyar Urbanisztikai Társaság Hild János-díjjal ismerte el.

A másik kedves városában, Hajdúböszörményben, 2009-ben, a XIV. Országos Főépítészi Konferencián vehette át az Országos Főépítészi Kollégium és Nagykanizsa mj. város által 2000-ben alapított Főépítészi Életmű Díjat.

Hajdúnánás város 2013-ban Oklevéllel ismerte el a város fejlesztése és rendezése terén folytatott főépítészi munkásságát.

Boruzs Bernát a valós adottságokon nyugvó funkcionalista szakmai szemléletét nem titkolta, sőt. Egy épületnek elsősorban jól működő-használható teret kell biztosítani a beleképzelt, az ott végzendő tevékenységeknek, de – nem mellesleg -, az esztétikai megjelenése is nagyon fontos szempont. Az épület akkor felel meg a vele szemben támasztott elvárásoknak, azaz jó, ha a benne tevékenykedők természetesnek érzik az ottlétet, az ottani működést, egyszerűbben: jól érzik magukat benne – mondta nem egyszer.

A tervezői és főépítészi hivatás iránti elkötelezettsége okán méltán vívta ki a szakmai és a települési közösségek tiszteletét, nagyrabecsülését.

Hálát adok a sorsnak, hogy munkatársa lehettem. Emlékét igyekszem híven megőrizni.

Debrecen – Budapest, 2025. április 8.

Arató András István

ny. állami főépítész