LIPCSEI CHARTA

Címer kőböl

Tisztelt Kollégák!

A alábbi anyag egy vitaindító tervezet, amely a közös gondolkodást szolgálja.
Elsődleges cél a szakma által igényelt stabilitás biztosítása, illetve ezen belül a szükségesnek ítélt módosítások azonosítása, valamint a távlati stratégiai célok közös meghatározása.
Észrevételeiket, véleményüket a kamara felé postai, valamint elektronikus úton is megtehetik.

Tisztelettel,
Pecsenye Béla elnök

LIPCSEI CHARTA a fenntartható európai városokról,
amelyről a 2007. május 24–25-én Lipcsében tartott, városfejlesztésről és területi kohézióról szóló
informális miniszteri találkozó alkalmából született megállapodás.

PREAMBULUM

„A fenntartható európai városokról szóló LIPCSEI CHARTA” a tagállamok dokumentuma, melyet az
európai kulcsszereplők széles körű és átlátható részvételével dolgoztak ki. Az európai városok kihívásainak és esélyeinek, valamint eltérő történelmi, gazdasági, társadalmi és környezeti hátterének tudatában a tagállamok városfejlesztésért felelős miniszterei közös városfejlesztés-politikai elvekben
és stratégiákban állapodnak meg. A miniszterek kötelezettséget vállalnak arra, hogy
− saját országukban politikai vitát kezdeményeznek arról, hogyan integrálják a fenntartható európai
városokról szóló Lipcsei Chartában lefektetett alapelveket és stratégiákat a nemzeti, regionális és
helyi fejlesztési politikákba;
− alkalmazzák az integrált városfejlesztés eszközét és az ehhez kapcsolódó kormányzást a
végrehajtás érdekében, valamint megteremtik nemzeti szinten a szükséges kereteket;
− támogatnak egy olyan kiegyensúlyozott területi fejlődést, mely európai policentrikus
városhálózati struktúrán alapul.
A miniszterek köszönetet mondanak a német elnökségnek az „Integrált városfejlesztés mint a városok
sikeres fenntarthatóságának előfeltétele” című jelentés, valamint „A hátrányos helyzetű városi
területek fizikai környezete javításának stratégiája”, a „Helyi gazdaság és a helyi munkaerő-piac megerősítése a hátrányos helyzetű városi területeken”, a „Proaktív oktatás- és képzéspolitika a hátrányos helyzetű városi területeken élő gyermekek és fiatalok számára”, és a „Fenntartható városi
közlekedés és a hátrányos helyzetű városi térületek” című tanulmányok kidolgozásáért és az ezekben
bemutatott bevált gyakorlatok példáiért szerte Európában. Ezek a tanulmányok – méretétől függetlenül – valamennyi városnak segítséget nyújtanak majd a fenntartható európai városokról szóló Lipcsei Chartában lefektetett alapelvek és stratégiák eredményes végrehajtásában.

A miniszterek kijelentik:
Mi, az Európai Unió városfejlesztésért felelős miniszterei, a történelem során kialakult valamennyi európai várost értékes és pótolhatatlan gazdasági, társadalmi és kulturális értéknek tekintjük. Városaink védelme, erősítése és továbbfejlesztése érdekében határozottan támogatjuk az EU fenntartható fejlődési stratégiáját, mely a lille-i cselekvési programra, a rotterdami városfejlesztési joganyagra és a bristoli megállapodásra épít. Ennek alapján a fenntartható fejlődés minden
dimenzióját – a gazdasági prosperitást, a társadalmi egyensúlyt és az egészséges környezetet – egyidejűleg és egyforma súllyal kell figyelembe venni. Ezzel párhuzamosan nagy figyelmet kell
fordítani a kulturális és egészségügyi szempontokra is. Ennek során megfelelő hangsúlyt kell helyezni az intézményi kapacitások biztosítására a tagállamokban.
Városaink egyedülálló kulturális és építészeti sajátosságokkal, erős társadalmi integrációs erővel és kivételes gazdasági fejlődési esélyekkel rendelkeznek mint a tudás központjai és a gazdasági növekedés, valamint az innováció forrásai. Ugyanakkor demográfiai problémákkal, társadalmi egyenlőtlenséggel, egyes népességcsoportok társadalmi kirekesztődésével, a megfelelő és megfizethető lakások hiányával, valamint környezeti problémákkal küzdenek. A városok hosszú távon csak akkor tölthetik be a társadalmi fejlődés és a gazdasági növekedés motorjaként a lisszaboni stratégiában rögzített szerepüket, ha sikerül megőriznünk a társadalmi egyensúlyt a városokon belül és a városok között, fenntartanunk kulturális sokféleségüket és kimagasló színvonalat elérnünk a várostervezés, az építés és a környezetvédelem területén.
Egyre inkább szükségünk van teljes körű stratégiákra, és minden, a városfejlesztési folyamatban érintett személy és intézmény összehangolt fellépésére. Ezeknek túl kell mutatniuk az egyes városok és községek határain. A kormányzat minden – helyi, regionális, nemzeti és európai – szintjének saját
felelőssége van városaink jövőjének alakításában. Ahhoz, hogy a többszintű kormányzat valóban hatékony legyen, fejlesztenünk kell az ágazati politikák közötti koordinációt, és ki kell alakítanunk az integrált városfejlesztési politika iránti új felelősségtudatot.
Biztosítanunk kell továbbá, hogy azok, akik e politikák megvalósításával foglalkoznak valamennyi szinten, megszerezzék a városok mint fenntartható közösségek kialakításához szükséges általános és szakmákat átfogó képességet és tudást.
Nyomatékosan üdvözöljük az Európai Unió területi menetrendjének megállapításait és ajánlásait,
valamint az európai intézmények munkáját, melyek elősegítik egy integrált szemlélet kialakulását a városfejlesztésben. Méltatjuk az aalborgi kötelezettségvállalások jelentőségét mint értékes hozzájárulást a helyi stratégiák kidolgozásához és azok koordinált megvalósításához, valamint az Építészeti Kultúra Európai Fórumának 2007. április 27-i, „Építési kultúra a fenntartható városfejlesztésért” című következtetéseit. Tudomásul vesszük a „Kulcsfontosságú városok hálózatának” Európai Chartáját.

Ajánljuk:
I. Az integrált városfejlesztési politika nagyobb mértékű hasznosítása
Az integrált városfejlesztési politika számunkra azt jelenti, hogy a városfejlesztés szempontjából fontos problémákat és érdekeket egyidejűleg és méltányos módon tekintetbe vesszük. Az integrált
városfejlesztési politika kialakítása olyan folyamat, melynek során a várospolitika központi területeinek térbeli, ágazati és időbeli szempontjait koordinálják. A gazdasági szereplők, az érdekeltek és a lakosság együttes bevonása lényeges. Az integrált városfejlesztési politika a közösségi fenntartható fejlesztési stratégia végrehajtásának kulcsfontosságú előfeltétele. Megvalósítása európai dimenziójú feladat, ahol azonban figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat és szükségleteket,
valamint a szubszidiaritás elvét.

Az integrált városfejlesztési politika révén összehangolt érdekek megteremtik az állam, a régiók, a városok, a polgárok és a gazdasági szereplők közötti konszenzus gyakorlati alapját. A tudás és a pénzügyi források összevonásával a szűkös közpénzek felhasználásának hatékonysága növelhető. A köz- és magánberuházások jobban koordinálhatók. Az integrált városfejlesztési politika bevonja a közigazgatáson kívüli szereplőket, és lehetővé teszi a polgárok számára, hogy tevékeny szerepet játsszanak közvetlen lakókörnyezetük formálásában. Ezek az intézkedések egyidejűleg biztosíthatják a nagyobb fokú tervezési és beruházási biztonságot is.
Ajánljuk, hogy az európai városok mérlegeljék olyan integrált városfejlesztési programok kidolgozását, melyek városuk egészére szólnak.

Az ilyen, végrehajtás-központú tervezési dokumentumok tartalmazzák:
− a városok és környezetük erősségeinek és gyengeségeinek a jelenlegi helyzet elemzésén alapuló
leírását,
− a városi területre vonatkozó, következetes fejlesztési célok meghatározását és a városra
vonatkozó jövőkép kialakítását,
− a különböző, városrészekre vonatkozó, illetve ágazati és műszaki tervek, valamint politikák
összehangolását, illetve annak biztosítását, hogy a tervezett beruházások hozzájáruljanak a városi terület kiegyensúlyozott fejlődésének ösztönzéséhez,
− a támogatások köz- és a magánszektor szereplői által történő felhasználásának összehangolását és területi összpontosítását,
− a helyi és a város-régió szinten történő koordinációt, amelybe a lakosságot és egyéb partnereket
is be kell vonni, akik lényegesen hozzájárulhatnak az egyes térségek jövőbeli gazdasági,
társadalmi, kulturális és környezeti minőségének alakításához.

A koordinációt erősíteni kell helyi és város-régió szinten. A cél a város és a vidéki területek közötti, valamint a városrégiókon és nagyvárosi régiókon belüli városok és a kis-, közép- és nagyvárosok közötti egyenlő partnerség elvének érvényesítése. A városfejlesztési politikai kérdéseket és döntéseket
nem szabad továbbra is csak elszigetelten, az egyes városok szintjén szemlélnünk. Városainknak a városi és regionális fejlődés központi elemeivé kellene válniuk, felelősséget vállalva a területi kohézióért. Ezért igen hasznos lenne, ha európai szinten városaink hálózatok formájában is sokkal szorosabban együttműködnének egymással. Az integrált városfejlesztési politika egy sor olyan eszközt biztosít számunkra, melyek már sok európai városban hasznosnak bizonyultak a modern, együttműködő és hatékony kormányzati struktúrák kialakításában. Ezek elengedhetetlenek az európai városok versenyképességének növeléséhez. Az integrált városfejlesztési politika segítheti a lakás-, a gazdaság-, az infrastrukturális
és a szolgáltatásfejlesztés időben történő, előnyös összehangolását, figyelembe véve többek között a
meglevő elöregedési és migrációs tendenciákat és az energiapolitikai feltételeket.

Az integrált városfejlesztési politika keretében az alábbi cselekvési stratégiákat tekintjük alapvető
fontosságúnak az európai városok versenyképességének növelése érdekében:
Kiváló minőségű közterületek létrehozása és fenntartása
A közterületek, az épített környezet, az építészet és a városfejlesztés minősége fontos szerepet
játszanak a városi lakosság életkörülményeiben. Mint a helykiválasztás „puha” tényezői lényeges
szerepet játszanak a tudásalapú iparágakban érdekelt vállalkozások, illetve a képzett és kreatív
munkaerő vonzásában, valamint a turizmust illetően. Ezért erőteljesebben kell érvényesíteni az
építészet, az infrastrukturális tervezés és a várostervezés kölcsönhatását, a vonzó, felhasználóbarát
közterületek kialakítása és az élhető környezet, a magas színvonalú építési kultúra („Baukultur”)
megteremtése érdekében. Az építési kultúra fogalmát a szó legtágabb értelmében, a tervezés és építés
minőségét befolyásoló kulturális, gazdasági, műszaki, szociális és ökológiai szempontok összességeként kell érteni. Ezt a megközelítést azonban nem szabad csak a közterületekre korlátozni. A városok egészét és környezetét illetően is szükség van egy ilyenfajta építési kultúrára. A városoknak és kormányoknak egyaránt feladata ennek befolyásolása. Különösen fontos ez az építészeti örökség megőrzésében. Szükséges a történelmi épületek, közterületek és azok városi és építészeti értékeinek védelme.
A használható és jól megtervezett városi terek, infrastruktúrák és szolgáltatások kiépítése és fenntartása olyan feladat, mellyel mind az államnak, valamint a regionális és helyi
önkormányzatoknak, mind pedig a lakosságnak és az üzleti szférának közösen kell megbirkóznia.
Az infrastrukturális hálózatok modernizálása és az energiahatékonyság növelése. Jelentősen hozzájárul az életminőséghez, valamint a letelepedést és a környezet minőségét is javítja a fenntartható, elérhető és megfizethető városi közlekedés, mely koordinált kapcsolatot biztosít a
városkörnyéki közlekedési hálózatokkal. Kiemelt figyelmet kell fordítani a forgalomirányításra és a közlekedési módok összekapcsolására, beleértve a kerékpár és gyalogos közlekedési infrastruktúrát is.
A városi közlekedést össze kell egyeztetni a lakó- és munkahelyi területek, a környezet és a közterületek egymástól eltérő igényeivel. A műszaki infrastruktúra, különösen a vízszolgáltatás, a szennyvízkezelés és más közüzemi szolgáltatások már korai szakaszban továbbfejlesztést igényelnek, alkalmazkodva a változó
szükségletekhez, a magas színvonalú városi életforma jövőbeli követelményeinek megfelelően.
A fenntartható közüzemi szolgáltatások alapvető feltétele az energiahatékonyság, a természeti erőforrások gazdaságos kihasználása és üzemeltetésük gazdasági hatékonyságának biztosítása.
Szükséges az épületek energiahatékonyságának javítása. Ez érvényes a meglevő és az új épületekre is.
A lakóépület-állomány műszaki felújítása meghatározó szerepet játszhat az energiahatékonyságban és a lakók életminőségének javításában. Különös figyelmet érdemelnek az előre gyártott technológiával készült, valamint a régi és a rossz minőségű épületek. Optimalizált és teljesítőképes infrastruktúrahálózatok,
valamint energia-takarékos épületek alacsonyabb költségeket jelentenek a vállalkozások és a lakók számára egyaránt.

Az erőforrások hatékony és fenntartható hasznosításának fontos alapja a kompakt településszerkezet.
Ez olyan városrendezés és -tervezés útján érhető el, amely a területhasznosítás és a spekulatív
fejlesztés szigorú ellenőrzésével megakadályozza a város túlzott terjeszkedését. Különösen fenntartható stratégiának bizonyult a városrészekben a lakás, foglalkoztatás, oktatás, ellátás és a
rekreációs funkciók vegyes használatának stratégiája.
A városoknak hozzá kell járulniuk lakosaik életminőségének javításához és gazdasági vonzerejük növeléséhez a fejlett információs és kommunikációs technológiáknak az oktatás, a foglalkoztatás, a szociális szolgáltatások, az egészségügy és közbiztonság területein történő alkalmazása, valamint a
városvezetés minőségének javítását célzó eszközök révén.
Városainknak emellett alkalmazkodni kell az éghajlatváltozás okozta veszélyhez. A jól tervezett városfejlesztés elősegítheti a növekedést anélkül is, hogy növelné a szén-dioxid szintjét, sőt segítheti a környezetminőség javulását és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését. A városok ezeket az eredményeket innovatív megelőző, hatáscsökkentési és alkalmazkodási intézkedések útján érhetik el, egyúttal előmozdíthatva új iparágak és alacsony széndioxid-kibocsátású vállalkozások elterjedését.

Proaktív innovációs és oktatási politikák

A városokban nagy mennyiségű tudás teremtődik és kerül átadásra. Egy város tudáspotenciáljának teljes körű kihasználása függ az óvodai és az iskolai oktatás minőségétől, az oktatási és szakképzési rendszeren belüli tudásátadás lehetőségeitől, a társadalmi és kulturális hálózatoktól, az egész életen át
tartó tanulás lehetőségeitől, az egyetemek és más kutatóintézetek színvonalától, illetve az ipar, a vállalkozások és a tudomány közötti transzfer-hálózatoktól.
Az integrált városfejlesztési politika szerepet játszhat e tényezők javításában, például azáltal, hogy
összehozza az érintetteket, támogatja a hálózatokat és optimalizálja a letelepedési struktúrákat. Az
integrált városfejlesztés előmozdítja a társadalmi és a kultúrák közötti párbeszédet.
Az integrált városfejlesztési stratégiák, az együttműködés a városfejlesztés irányításában, valamint a
jó kormányzás hozzájárulhat az európai városok potenciáljának céltudatos kihasználásához, különös
tekintettel a versenyképességre és a növekedésre, illetve az egyes városrészeken belüli és azok közötti
egyenlőtlenségek csökkentésére. Az ilyen stratégiák a lakosság számára lehetőséget nyújtanak a
társadalmi és a demokratikus részvételre.

Kiemelt figyelmet kell fordítani a városok egészének kontextusában a hátrányos helyzetű városrészekre
A városok komoly kihívásokkal néznek szembe, különösen a gazdasági és társadalmi struktúrák változásával, valamint a globalizációval összefüggésben. Többek között különösen a magas munkanélküliség és a társadalmi kirekesztődés jelent konkrét problémát. Egy városon belül is jelentős
különbségek lehetnek az egyes városi területek gazdasági és társadalmi lehetőségeit illetően, de a környezet eltérő minőségének szempontjából is. Ezenfelül a társadalmi és gazdasági fejlődés terén tapasztalható különbségek gyakran tovább növekednek, ami hozzájárul a városok destabilizálásához.

Az egyenlőtlenségek csökkentését és a társadalmi kirekesztődés megakadályozását célzó szociális integrációs politika a biztonság legjobb garanciája városainkban.
Annak érdekében, hogy a városokban és városi területeken a társadalmi kohézió és integráció megvalósuljon, a jól átgondolt lakáspolitika hatékony eszköz lehet. Az egészséges, megfelelő és
megfizethető lakások vonzóbbá tehetik a városi területeket mind a fiatalok, mind az idős emberek számára, és hozzájárulhatnak a városrészek stabilitásához.
Jobb, ha idejében felismerjük a korai intő jeleket és időben, költséghatékonyan tudunk intézkedéseket tenni. Ez forrás-megtakarítást eredményez. Amikor egy városrész már hanyatlásnak indul, a folyamat megfordításának költségei és nehézségei már sokszorta nagyobbak lehetnek. A kormánynak az érintett terület lakosai számára perspektívát és ösztönzőket kell biztosítani a fejlődéshez. A lakosság
tevékeny részvételére, továbbá a politikusok, a lakosok és a gazdasági szereplők közötti jobb párbeszédre van szükség a hátrányos helyzetű városi területek számára legmegfelelőbb megoldás megtalálása érdekében.
Ezek alapján a következő, az integrált városfejlesztési politika részét képező cselekvési stratégiákat
tartjuk létfontosságúnak a hátrányos helyzetű városi területek esetében:
A fizikai környezet fejlesztésére irányuló stratégiák
Egyrészt a gazdasági tevékenységek és beruházások, másrészt pedig a magas színvonalú városi
struktúrák, a jól kiépített környezet és a modern és hatékony infrastruktúra szorosan kapcsolódnak
egymáshoz. Ezért igen fontos a hátrányos helyzetű városi területek meglévő épületállományának
javítása, a tervezés, a fizikai állapot és az energiahatékonyság tekintetében. Az energiahatékonyság
Európai Unión belüli növelését, és így az éghajlatváltozás elleni küzdelmet illetően a legnagyobb lehetőséget az új épületek, valamint a meglévő nagy panelházak és a régi, illetve rossz minőségű
épületek követelményszintjének emelése jelenti.
A fizikai környezet fejlesztését célzó beruházások fenntarthatóságának növelése érdekében a
beruházásoknak hosszú távú fejlesztési stratégiába kell illeszkedniük, mely stratégia magában foglalja
többek között a járulékos köz- és magánberuházásokat is.
A helyi gazdaság és a helyi munkaerő-piaci politika erősítése
A hátrányos helyzetű városi területek gazdasági stabilizálását célzó intézkedéseknek ki kell aknázniuk
a városrészekben magukban rejlő belső gazdasági erőket is. Ebben az összefüggésben az olyan
munkaerő-piaci- és gazdaságpolitikák a megfelelő eszközök, amelyek az egyes városrészek
szükségleteihez igazodnak. A cél a munkahelyteremtés és a munkahelyek megőrzése, illetve új
vállalkozások elindításának megkönnyítése. Különösen a helyi munkaerőpiacra való bejutás
lehetőségét kell fejleszteni a keresletnek megfelelő képzések biztosításával. Fokozottabban ki kell
használni az etnikai gazdaság foglalkoztatási és képzési lehetőségeit is.

Sürgetjük az Európai Uniót, a tagállamokat és a városokat, hogy jobb feltételekkel és eszközökkel
erősítsék meg a helyi gazdaságot és ezáltal a helyi munkaerőpiacokat, különösen a szociális gazdaság
támogatása és lakosságbarát szolgáltatások nyújtása révén.
Proaktív oktatási és képzési politikák gyermekek és fiatalok számára
A hátrányos helyzetű városrészek fejlesztésében alapvető kiindulási pont a helyi közösség oktatási és
képzési lehetőségeinek fejlesztése a gyermekekre és fiatalokra összpontosító proaktív politikákkal
együtt.
Több oktatási és képzési lehetőséget kell nyújtani a hátrányos helyzetű városi területeken az ott élő
gyermekek és fiatalok szükségleteinek megfelelően, pótolva a hiányzó szolgáltatásokat. A helyi
társadalmi környezetet tekintetbe vevő, gyermekekre és a fiatalokra összpontosító politika révén
hozzá kell járulnunk a hátrányos helyzetű városi területeken élő gyermekek és fiatalok kilátásainak
javításához, hogy részvételük útján megvalósíthassák elképzeléseiket, és hogy hosszú távon
biztosítható legyen az esélyegyenlőség.
A hatékony és megfizethető városi közlekedés ösztönzése
Számos hátrányos helyzetű városi terület visel a rossz közlekedési kapcsolatokból és környezeti
problémákból adódó többletterhet, amely révén csökken e területek vonzereje. A hatékony és
megfizethető tömegközlekedési rendszer fejlesztése az ott lakók számára biztosítja a mobilitást és a
más városrészekben lakók számára az elérhetőséget – melyet jogosan várnak el.
E probléma megoldása érdekében ezeken a területeken a közlekedési tervezést és a forgalomirányítást
egyre inkább arra kell összpontosítani, hogy csökkenjenek a közlekedés miatt a környezetet sújtó
negatív hatások, illetve, hogy a közlekedést oly módon szervezzék, amely e hátrányos helyzetű városi
területeket jobban integrálja a város és a régió egészébe. Ehhez a gyalogos és kerékpáros forgalom
megfelelő hálózatai is szükségesek.
Minél jobban stabilizáljuk gazdaságilag és integráljuk társadalmilag a hátrányos helyzetű városi
területeket, illetve korszerűsítjük fizikai környezetüket és közlekedési infrastruktúrájukat, annál jobb
esélye van annak, hogy városaink hosszú távon is a társadalmi fejlődés, a gazdasági növekedés és az
innováció színterei maradnak.
Hangsúlyozzuk, hogy:
A városfejlesztési politikát nemzeti szinten kell meghatározni, az innovatív megoldásokat pedig
nemzeti, de más szinteken is ösztönözni kell.
Városainknak elegendő cselekvési hatókört kell adni a helyi feladatok felelős módon történő
ellátásához, valamint megbízható pénzügyi alapot, mely hosszú távon biztosítja a stabilitást. Ebből
eredően fontos az is, hogy a tagállamok felhasználhassák az európai strukturális alapokat a lényeges

integrált városfejlesztési programokhoz. Az alapok felhasználása során a speciális nehézségekre és a
lehetőségekre kell összpontosítani, a tagállamok lehetőségeinek, nehézségeinek és sajátosságainak
egyidejű figyelembevételével. Ha még nem áll rendelkezésre, akkor a helyi önkormányzatoknak el
kell sajátítani az integrált városfejlesztési politika végrehajtásához szükséges képességeket és a
hatékonyságot, szem előtt tartva az épített környezet minőségének és fenntarthatóságának
szempontjait.

Az EU új kezdeményezései, a JESSICA és a JEREMIE programok, amelyek elősegítik a
városfejlesztési alapok, valamint a kis- és középvállalkozásoknak szóló alapok létrehozását, pénzügyi
konstrukciókat használva fel a magántőke bevonására az integrált városfejlesztési stratégiák
végrehajtása érdekében, ígéretes lehetőséget kínálnak a hagyományos hazai és európai finanszírozási
források hatékonyságának növelésére.
Nemzeti szinten a kormányzati szerveknek egyértelműen fel kell ismerniük a városok jelentőségét a
nemzeti, regionális és helyi célok megvalósításában, illetve politikáik városokra gyakorolt hatását. A
különböző ágazati kormányzati szervek városfejlesztéssel foglalkozó, vagy a városi ügyekre hatást
kifejtő tevékenységeit jobban össze kell hangolni és integrálni annak érdekében, hogy ki tudják
egészíteni egymás tevékenységét, semmint hogy egymással konfliktusba kerüljenek.

Hangsúlyozzuk a rendszeres és strukturált tapasztalat- és ismeretcsere fontosságát a fenntartható
városfejlesztés területén. Felkérjük az Európai Bizottságot, hogy a „Régiók a gazdasági változásért”
kezdeményezés keretében a jövőben megrendezésre kerülő konferencián számoljon be a bevált
gyakorlat átadásának eredményeiről a Lipcsei Charta iránymutatásai alapján. Emellett szükségét
érezzük egy európai platform létrehozásának, mely összegyűjti a legjobb gyakorlatokat, adatokat,
összehasonlító tanulmányokat, értékeléseket és egyéb városokra vonatkozó kutatásokat annak
érdekében, hogy segítsék a városfejlesztésbe bevont szereplőket minden szinten és minden ágazatban.
Továbbra is támogatjuk és felgyorsítjuk a döntéshozók, a gyakorlati szakemberek és a kutatók közötti
tapasztalat- és ismeretcserét helyi, regionális, nemzeti és európai szinten egyaránt, az EU fenntartható
fejlesztési stratégiája, a lisszaboni stratégia és az európai foglalkoztatási stratégia városi
dimenziójának megerősítése érdekében.
Európának erős és élhető városokra és régiókra van szüksége.

Misszió: A Lipcsei Charta érvényesítése

1. „Az integrált városfejlesztési politika kulcsfontosságú az európai fenntartható fejlesztési stratégia végrehajtásában. Megvalósítása európai dimenziójú feladat, ahol azonban figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat és szükségleteket, és a szubszidiaritás elvét.”
2. „Az integrált városfejlesztési politika révén összeegyeztetett érdekek megteremtik az állam, a régiók, a városok, a polgárok és a gazdasági szereplők közötti konszenzus alapját. Az integrált városfejlesztési politika bevonja a közigazgatáson kívüli szereplőket.”
3. „..a városok és környezetük erősségeinek és gyengeségeinek a jelenlegi helyzet elemzésén alapuló leírása szükséges…”
4. „…a konkrét beruházások hozzájárulnak az adott városrész kiegyensúlyozott fejlődéséhez,..”
5. „….egyenlő partnerség elvének érvényesítése…”
6. „..a lakás-, a gazdaság- és az infrastrukturális fejlesztés előrelátó, időben történő összehangolása, …”
7. „Kiváló minőségű közterületek létrehozása és fenntartása
A közterületek, az épített környezet, az építészet és a városfejlesztés minősége fontos szerepet játszanak a városi lakosság életkörülményeiben. Ezért erőteljesebben kell érvényesíteni az építészet, az infrastrukturális tervezés és a várostervezés kölcsönhatását, a vonzó, felhasználó-barát közterületek kialakítása és az élhető környezet, a magas színvonalú építési kultúra („Baukultur”) megteremtése érdekében.
Az építési kultúra fogalmát a szó legszélesebb jelentése szerint, a tervezés és építés minőségét befolyásoló kulturális, gazdasági, műszaki, társadalmi szociális és ökológiai szempontok összességeként kell értelmezni.
Különösen fontos ez az épített örökség megőrzésében. Szükséges a történelmi épületek, közterületek és azok városi és építészeti értékeinek védelme.
A használható és jól megtervezett városi terek és infrastrukturális hálózatok kiépítése és fenntartása olyan feladat, mellyel mind az államnak, mind a regionális és helyi hatóságoknak, továbbá a lakosságnak és az üzleti szférának együttműködve kell foglalkozniuk.”
8. „….a fenntartható, elérhető és megfizethető városi közlekedés, beleértve a kerékpár és gyalogos közlekedési infrastruktúrát is”
9. „A műszaki infrastruktúra, különösen a vízszolgáltatás, a szennyvízkezelés és más közüzemi szolgáltatások már korai szakaszban továbbfejlesztést igényelnek, alkalmazkodva a változó szükségletekhez, a magas színvonalú városi életforma jövőbeli követelményeinek megfelelően. „
A fenntartható közüzemi szolgáltatások alapvető feltétele az energiahatékonyság, a természeti erőforrások gazdaságos kihasználása és üzemeltetésük gazdasági hatékonyságának biztosítása. Az épületek energiahatékonyságát javítani szükséges. Ez érvényes a meglevő és az új épületekre is. A lakóépület-állomány műszaki felújítása meghatározó szerepet játszhat az energiahatékonyságban és a lakók életminőségében.
10. „a területhasznosítás és a spekulatív fejlesztés szigorú ellenőrzésével megakadályozza a város túlzott jellegű terjeszkedését. „
11. „…a környezetminőség javulását és a széndioxid kibocsátás csökkentését kell elérni.”
12. „Egy város tudáspotenciáljának teljes körű kihasználása függ az óvodai és az iskolai oktatás minőségétől, az oktatási és szakképzési rendszeren belüli tudástranszfer-lehetőségektől, a társadalmi és kulturális hálózatoktól, az élethosszig tartó tanulás lehetőségeitől, az egyetemek és más kutatóintézetek színvonalától, illetve az ipar, a vállalkozások és a tudomány közötti transzfer-hálózatoktól. Több és magasabb színvonalú oktatási és képzési lehetőséget kell nyújtani „
13. „…igen fontos a leromlott városrészek meglévő épületállományának javítása, a tervezés, a fizikai állapot és az energiahatékonyság tekintetében.”
14. „…platform létrehozása, mely összegyűjti a legjobb gyakorlatokat, adatokat, összehasonlító tanulmányokat, értékeléseket és egyéb városokra vonatkozó kutatásokat annak érdekében, hogy segítsék a városfejlesztésbe bevont szereplőket minden szinten és minden ágazatban.”

Stratégiai célok a területrendezéstől az épületig

I. A fenntartható fejlődés és építészet

1. A város és a falu komplex megközelítése a fejlesztéspolitikában és a vidékfejlesztésben
2. A települések kiszolgáltatottságát mérséklő gazdaság- és infrastruktúrafejlesztési modellek feltárása és szorgalmazása
• Vízvisszatartás és gazdálkodás
• Lokális szennyvízkezelési rendszerek
• Felkészülés a klímaváltozásra a települések a térségek eszközeivel
• Táj és építészet összhangjának megjelenítése, a kulturális dimenzió erősítése

II. A fenntartható fejlődés szempontjainak érvényesítése a területrendezési terveken keresztül

1. A törvényben előírt feladatok végrehajtása
• A Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve felülvizsgálata
• A vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek felülvizsgálata 2012-ig a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területén.

2. Nagyobb rugalmasság biztosítása a területrendezésben.
• A területrendezési hatósági eljárással megoldható kérdések körének szélesítése annak érdekében, hogy a területrendezési terveket alkalmassá tegyük a tervkészítés időszakában még nem ismert beruházások befogadására.
• Egyszerűsítjük a területrendezési tervek tartalmi követelményeit a térségi övezetek számának csökkentése által (ágazati ellenállás várható).

3. A gyorsaság és pontosság érdekében
• Az e-közigazgatás kormányprogramban megfogalmazott célkitűzéseire figyelemmel kidolgozzuk az egységes elektronikus közműnyilvántartás jogszabályi kereteit és meghatározzuk egyéb feltételeit.
• A területi nyilvántartások (TeIR) fejlesztésével, a távérzékelési eszközök (űrfelvételek, légifotók) használatával gyorsabb és pontosabb adatszolgáltatást teszünk lehetővé a terület- és településrendezési tervek tartalma tekintetében (nagy anyagi vonzata van).
• A területrendezési tervekben foglaltak pontosabb térbeli beazonosíthatósága érdekében megvizsgáljuk az ún. kataszteri alaptérkép használatának lehetőségét a területrendezési tervek esetében is (nagy anyagi vonzata van).

4. A terület- és településrendezés hatékonysága érdekében
• Kezdeményezzük, hogy az új Széchenyi Tervben jelenjen meg a beruházások térbeli összehangolásának igénye, más szóval a terület- és településrendezési tervekben foglaltak érvényesítése.
• Kezdeményezzük, hogy a területi kihatással járó ágazati koncepciók kerüljenek felülvizsgálatra, különös tekintettel a komplex vízgazdálkodási stratégia kidolgozásának szükségességére.

III. Az integrált városfejlesztés szempontjainak érvényesítése a településfejlesztés és a településrendezés eszközeinek összehangolása.

• Kidolgozzuk a településrendezési feladatok egy részének kistérségi szinten történő közös, összehangolt megoldásának feltételeit.
• Az egyszerűsítés, valamint a településfejlesztés és –rendezés integrációjának erősítése érdekében lehetővé tesszük a településfejlesztésre és a településrendezésre vonatkozó távlati koncepciók és tervek közös dokumentumban való előállítását.
• Kezdeményezzük a településrendezés mentesítését az ágazati tervezés által megoldandó feladatok elvégzése alól (ágazati ellenállás várható).
• Megteremtjük a lehetőségét a természeti katasztrófákat követő helyreállítás során felmerülő településrendezési döntések gyakorlatilag azonnali végrehajthatóságának.
• Kezdeményezzük egységes rend kialakítását a terület- és településrendezési tervekhez nyújtott adatszolgáltatáshoz és szakhatósági közreműködéshez kötődő igazgatási szolgáltatási díj fizetése tekintetében.

IV. Az önkormányzatok építésügyi szerepének megerősítése és rugalmasabbá tétele

1. Az építési engedélyhez és bejelentéshez nem kötött építési tevékenységek önkormányzati kontrollja megerősítése (főépítészek)
• Kötelező konzultáció (építtető és főépítész között) lehetőségének biztosítása településkép, az építészeti örökség megóvása érdekében
• Tervtanácsi rendszer egyszerűsítése,
• differenciálása település típusonként,
• tervtanács szerepének erősítése ( a „nem ajánlott“ tervtanácsi szakmai vélemény esetén építési engedély nem adható),
• a nem építési engedély köteles munkák köréből pld. a teljes homlokzatot érintő építési tevékenységeket tervtanács kötelessé tenni,
• Differenciált tervkötelezettség bevezetése az államigazgatási határozat nélkül végezhető településképet befolyásoló építési tevékenységek esetében.
2. A főépítészi rendszer megerősítése
• A nem teljes körű hálózat miatt az önkormányzati építésügyi feladatok differenciálása településtípusok (község, város, megyei jogú város) szerint,
• az önkormányzati építésügyi feladatellátás főépítész alkalmazásához kötése,
• pl: megyei jogú és 20 000 lakos számot meghaladó városok esetében kötelező a feladatellátás és a főépítész alkalmazása, ennél kisebb településen a térségi főépítészi feladatellátás erősítése
3. A (kistérségi?) főmérnöki rendszer bevezetése, (közlekedéspolitika, infrastruktúra, felújítás, jókarbantartás, ár- és belvízvédelem, csapadékvíz elvezetés stb.)
4. Az építészeti értékek védelme érdekében a helyi védetté nyilvánítás egyszerűsítése, önkormányzati hatáskör erősítése (pld: „elővédelem“ főépítészi elrendelése)
5. A városi terek komplex szemléletű megvalósítása ( a városi élettér összeegyeztetése a településrendezési és építészeti szempontokkal) mind a követelmények, mind a tervezés (pályázatok, településtervezés, építészeti-műszaki tervezés), mind az engedélyezés, mind a megvalósítás (kivitelezés) és az ellenőrzés területén.
6. állami és az önkormányzati építésügyi feladatok szétválasztása a területi államigazgatási rendszer átalakítása során (lásd III. 6)

V. A szakmai önkormányzatok feladatainak, felelősségének és hatáskörének bővítése az oktatás, a továbbképzés, a szakmagyakorlás minőségi javítása területén.

1. a kamarai tagokra vonatkozó kötelező és szabadon választott továbbképzés tekintetében vizsgálandó a kamarák önállóságának erősítése,
2. kamarai etikai-fegyelmi eljárás egyszerűsítése (egyfokúvá tétele) és a szakmagyakorlókat sújtó teljes szankciórendszer összehangolása
3. vizsgálandó a jogosultsági vizsga szakmai tartalmának erősítése pl.: a továbbképzési rendszerbe történő beillesztésével
4. vitarendezés gyorsítása, állandó kamarai választott bíróság létrehozásával,
5. minőségellenőrzési rendszer kidolgozása a tervellenőrzés új alapokra helyezésével,
6. egyszerűsített, egységes és elektronikus ügyintézés és nyilvántartás bevezetése,
7. A Tűzvédelmi Szabályzat felülvizsgálatában való közreműködés a mielőbbi módosítás érdekében.

VI. A Kormány 29 intézkedési pontjának végrehajtásához kapcsolódva

1. Az építésügyért felelős miniszter átfogó, építésügyi egyeztető, véleményező és javaslattevő Építésügyi Fórumot hoz létre az építési törvény felhatalmazása alapján
2. Komplex és energiatudatos építés elősegítése:l az építőanyagok, berendezések, szerkezetek és az építmény, mint késztermék „egész életén” keresztül feleljen meg a használatba vételkori állapotának, a rendeltetésszerű és biztonságos használat követelményeinek. A követelmények jókarbantartással illetve megfelelő ösztönző rendszerrel történő biztosítása. (lásd nemzetközi példákat az energia visszavásárlás)
3. Biztonság a vállalkozói kifizetésben: az építtetői fedezetkezelés jogintézményének továbbfejlesztése.
• A fedezetkezelés kiterjesztésének vizsgálata pl. az építőanyag-beszállítókra.
• Garanciák kidolgozása az építészeti tervezés díja kifizetése érdekében
• A különböző garanciamértékek további mérséklése lehetőségének komplex vizsgálata
• A választott bíráskodás kiterjesztése, olcsóbbá tétele, a mediátori eljárás elterjesztése
• Szankciórendszer bővítése a kifizetések hiánya esetére (PTK-BTK-ÉTV., a vállalkozói felelősség megállapítása, növelése)
4. A felsőoktatás és szakképzés korszerűsítése
Indokolt felülvizsgálni az építési folyamat szakági területeit, melyek folytatásához szükséges szakterületi szakképzettség. Az építőipari szakképzések tekintetében a gyakorlat és a technikai fejlődést, energiatudatos építést követő oktatási segédanyag, szakmai és vizsgakövetelmények kiadása az építésügyért felelős miniszter egyetértésével történjen.
5. Szemléletváltás a közbeszerzések területén
A közbeszerzési törvény hatálya alá eső beszerzések 60 %-a építési beruházás, ezért az építési beruházásra vonatkozó szabályokat kell főszabállyá tenni és az egyéb beszerzésekre vonatkozóak a speciális szabályok
6. Az építészeti és építési minőséget, az élhető környezetet elősegítő építésügyi igazgatás
a) Az építésügy három pillére (főépítész rendszer, építésügyi hatósági rendszer és az építésfelügyelet) szervezeti kereteinek összeegyeztetése,
b) „összevont” építésügyi engedélyezési hivatal létrehozása,
Előnyei:
 A szakmailag és eljárásjogilag is szorosan összefüggő, építésügyi és építésfelügyeleti hatósági tevékenységek egy szervezeti kereten belül egymást kiegészítve, egymásra épülve valósíthatóak meg (az engedélyezés – ellenőrzés – szankciók – végrehajtás egy helyen!).
 A koncentrált feladatellátás hatékonyabb és gazdaságosabb (létszám takarékosság)
 Egy hivatal esetén a beruházás megvalósítására vonatkozó összes kérelmet (EGY KÉRELEMKÉNT) egy helyen kellene benyújtani, ahol rendelkezésre állna az összes engedélyezéshez szükséges szakértelem. A végeredmény: egy döntésbe foglalva az összes engedély, egy jogorvoslattal (részjogerővel)
 Megvalósítható lenne az egységesebb jogalkalmazás és a szakmai irányítás, a hatóságok felügyelete, számonkérése
 Állami kézben megoldható lenne a ráhatásmentes döntéshozatal
 Országosan egységes hivatali rendszer (jelenleg minden hatóság más területi szinten működik)
Hátránya: a politikai akarat és jelentős szervezeti átalakítás eredményeképpen is csak 2011. január 1-ével hozható létre, költségvetési igénye jelentős lehet.
c) Az elsőfokú építésügyi hatósági hatáskör állami kézbe adása.
d) Ellenőrzés
Az engedélyköteles munkák körének további csökkentését tartjuk szükségesnek, az engedélyezési rendszer további könnyítésével párhuzamosan azonban az ellenőrzések számának növelése és szigorítása is szükséges. A hatékony ellenőrzési rendszer megteremtése érdekében tehát az építésfelügyelet további megerősítésére van szükség. Hatékony, európai színvonalú építésfelügyeleti szervezet felállítása,
7. Építésügyi eljárások (építésügyi hatósági, építésfelügyeleti, kamarai) elektronizálása, elektronikus ügyintézés bevezetése („ne utazzon az ügy“)
8. Építésügyi nyilvántartások egyszerűsítése, elektronizálása, a Dokumentációs Központ feladatainak kiszélesítése („minden tudás egy helyen“)